Régóta adósok vagyunk a 2015-ös Messzehangzó Tábor(ok) beszámolójával. A júliusi hetet követően mindnyájan lelkesedéstől duzzadva értünk haza. Rövid pihenést követően, újult erővel vetettük magunkat az évközi programok tervezésének és megvalósításának. A tanévkezdés lecsengésével kísérletet teszünk a tábori hét összefoglalására. Kezdjük a legelején:

Idén – a „Fény éve” alkalmából – a Messzehangzó Táborok témája a „Fény és árnyék” volt. Már a pályamunkák sokszínűségéből is kiderült számunkra, hogy ez a hangzatos cím számtalan lehetőséget rejt magában mind a művészeti, mind a természettudományos érdeklődésűek számára. A beérkező pályamunkáknál, csak táborszervezés utolsó hetének fordulatai – a kényszerű táborhely váltás – okozott nagyobb (kevésbé kellemes) izgalmakat.

2015-ös természettudományos és művészeti táboraink végül idén párhuzamosan, a festőien szép kis baranyai településen, Egyházaskozáron, a Szuppi Erdei Iskola és Lovasudvarban valósult meg. A korábbi évekhez képest idén nem csak csak öt napot, hanem egy teljes hetet tudtunk – gyerekek és önkéntesek – együtt tölteni. A napi kétszer két órás műhelyfoglalkozásokon túl számtalan közös élményben volt részünk. Végül öt műhelyünk alakult: fizika, informatika, dráma és a nagy érdeklődésre való tekintettel két képzőművészeti csoport.

A fizika műhely résztvevői Garaguly Gergő (a BME fizikus hallgatója) vezetésével, Szalai Ferenc (fizikus) közreműködésével merültek el a természettudományok végtelenségében. A csapatot Lévai Emese (Gábor Dénes-díjas gimnazista), mint Tudorka és régi Tudorunk, Széplaki Péter is erősítette. A helyi iskola fizika-kémia laborját birtokba vevő csapat megismerkedett a többek közt a kromatikus aberráció (köznapi nyelven színhiba) fogalmával. Megtudták, mi a kapcsolat a villámlás és ózonréteg között, de szó esett a totálreflexióról, a dagerrotípia történetéről is. Tudományos szemüvegen keresztül záporoztak a kérdések a fény és árnyék kapcsolatáról, tükrök, lencsék működésének mikéntjeiről.

A műhely hét záró bemutatóján képzeletbeli TV csatornák között kapcsolgatva, válogatott szemléltető eszközökkel és látványos kísérletekkel mutatták be az állatvilág, környezetünk látással, hővel és fénnyel kapcsolatos – nem is olyan mindennapi – jelenségeit.

Az informatika műhelyben igazi kreatív munka folyt egész héten. A gyerekek a legkülönfélébb anyagokból (papírból, gyurmából, fapálcikákból, ágakból, levelekből) készítettek olyan tárgyakat, melyeket a fénypróbák során a megfelelő szögből megvilágítva, az árnyjáték mintájára képeztek le. Így lett egy kupac kőből dinoszaurusz, kusza szívószálakból pók, négy amorf tárgyból hóember, egy lyukas dobozból lepke, majd denevér, négy formátlan papírdarabból vicsorgó álarc, két egymás mellet álló lapból mosolygós fej.

A műhelyvezetők, Turi Péter (informatika tanár, fotós) és Zsupos Zoltán (építészmérnök hallgató, DE) segítségével egy látványos videót is összevágtak. A munkafolyamatot ismertető prezentációt követően bemutatott film nagy sikert aratott az utolsó előtti napon rendezett „premieren”. Az összeállítás online is elérhető, itt tekinthető meg.

Irodalom műhelyt idén Gulyás Olimpia „Olcsi” (magyar és dráma tanár) vezette. Keze alatt az irodalmárok számos műfajjal és stílussal megismerkedtek. Születtek modern, SMS-köntösbe öltöztetett szerelmes versek, szabad versek, négysorosok és prózák is. A csoportkohéziót a mindennapos „angyalkázás” alapozta meg. A jó kedélyű, alkotásban gazdag hét eredményét a műhelytagok – Szegedi Eszter (Tudorka) konferálásával – egy mosolyra fakasztó stílusgyakorlat felvétellel, egymás legjobb műveinek felolvasásával-elszavalásával és rögtönzött kiállítással leptek meg minket a tábor végi bemutatón.

Képzőművészeti műhelyeinkben a Panajotu Anna (rajz és vizuális kultúra tanár) keze alatt dolgozók számtalan technikával ismerkedtek meg a hét folyamán: hajtogattak, mécses tartót festettek, batikoltak, agyagoztak, elkészítették egész alakos önábrázolásukat. Közös – később rövid körtáncot követően rituális tűzáldozattá váló – totemoszlopot is építettek. Műveiket egész héten csodálhattuk a tábori gyülekezőhelyen.

Az emeleten alkotó lányokat, Kormos Mercedes (kortárs festő, a Furagura társasjáték ötletgazdája) ösztönözte alternatív látásmódjuk fejlesztésére. A különleges alkotótechnikák (szén, pasztell) is terítékre kerültek. A számtalan rajzon kívül mindenki saját montázzsal készült a hét végi bemutatóra, ahol a lányok padokból és a felakasztott művekből komplett kiállítással – nyakukba akasztott személyes montázsokkal – várták a többi táborozót.

A dráma műhely felszabadult légköre évről évre egy-egy olyan színdarab előadásában mutatkozik meg, mely minden kétséget kizáróan a tábor megkoronázásának számít. Facskó Marica (színművésznő) és Bácsi Zoltán (szőlész-borász) párosa a tökéletes példája annak, hogyan lehet a gyermekek érdeklődését és kíváncsiságát a dráma nyelvén felkelteni és a saját gondolataink, ötleteink megosztásán keresztül valami egészen személyeset, rólunk szólót, ugyanakkor mindannyiunk számára közös üzenetet hordozó történetet alkotni. A gyerekek minden évben maguk „írják” a darabot, ettől lesz az egyedi és megismételhetetlen. Idén is az volt. Különleges jelmez, végtelen díszletek, profi hang és fénytechnika nélkül. Dráma, színház, katarzis. Ezúton is köszönjük!

A műhelyeken túl két kiegészítő foglalkozás is színesítette a napi programrácsot. Kozák Annamária (rádióriporter) és Jusztin Levente (televíziós műsorkészítő) Média Klubjában minden gyermek kipróbálhatta, milyen is „tábori tudósítónak” lenni: fényképezőgépet és diktafont ragadva, örökítették meg a tábor legszebb pillanatait. A másik szívünknek kedves elfoglaltságot az újonnan indult önismereti foglalkozások jelentették, melyekben Kovács Gábor és Lászlóffy Juli pszichológus önkénteseink segítették a gyerekeket. A forgószínpadként kora délután megrendezett programsáv harmadik állomása a Kovács Dominika “Dominó” (pedagógus, animátor) és Kőműves Glória (gyógypedagógus) által vezetett szervezett élményjátékok (kincskeresés, activity, stb.) voltak. A tábori mindennapoknak már az első naptól kezdve központi tere volt a mobil-hálós röplabda pálya, ahol a táborozók szabad perceikben (a legnagyobb melegben vizes csatákkal kiegészítve vagy épp székekben ülve) „vérre menő” küzdelmet folytattak.

Vendégeink - A rendszeres programokon kívül szinte minden napra jutott egy-egy meglepetés vendég:

A tábor második napján Lackfi János (József Attila-díjas költő, műfordító) tartott rendhagyó irodalomórát. A jó hangulatú – a vers, mint „irodalmi produktum” kritériumait firtató interaktív előadást közös versalkotással zártuk.

Másnapi vendégünk, Figura Ede (zenész, pedagógus) a rímhányó Romhányi megzenésített állatverseivel, József Attila és Radnóti feldolgozásokkal kápráztatott el minket. Ezt követően, a kiosztott „zajkeltőkkel” közösen szereztünk zenei aláfestést két táborozónk (Malinkó Borbála és Linczenbold Kevin) verseihez. Az eredmény – videón – magáért beszél…

Frenkó Zsolt (a Pince Színház művészeti vezetője) szituációs gyakorlatokkal hozta hívta elő, a bennünk megbúvó színészt/színésznőt. Széplaki Márk (hangszerkészítő, kórista) ukulele-kísérettel és énekkel színesített ritmusgyakorlatokkal idézett tábortűz hangulatot (pedig akkor nem is égett a tűz). Az egyik délután Turi Peti előadásában a logók és márkajelzések világába is betekintettünk. Levezetésképp a gyanútlan részvevők az esti meglepetés buli, a „Fény-Árnyék Disco” logóját tervezték meg.

A művészet és tudomány találkozásaként megtekintettük az „A leleményes Hugo” című varázslatos Scorsese filmet. A két világ összefonódásáról „tábori polihisztorunk” Szalai Ferenc (fizikus) tartott szemléletes, elgondolkodtató előadást. Lévai Emese inspiráló „Nők tudományos pályán” gondolatait követően, a korábban meg nem válaszolt tudományos kérdésekre Emese, Gergő és Feri közösen válaszolt. A Tudós Klub sikeréről sokat elmond, hogy az alkalmat – közkívánatra – még kétszer megismételtük.

Külső programok – A táborhelyet a sűrű program során közösen mindössze kétszer hagytuk el. Egy alkalommal vegyes csapatokban, egy-egy térkép segítségével kellett felkutatnunk a falu különböző pontjain elrejtett betűket. Míg a begyűjtés a többségnek könnyen ment, a betűkből kirakható megoldás (a táborhely két kutyájának neve: Csoki és Pöttyös) már sokaknak komoly fejtörést okozott. Mondani sem kell, hogy a „lassan járj, tovább érsz” elv érvényesült: a dobogós csapatok közül kettő is kényelmes sétával teljesítette a 2-3 km-es távot. A második alkalom a bikali Élménybirtok meglátogatása volt. Végigjártuk a skanzen műhelyeit, megtekintettük a lovasszínház-produkcióját. Páran az egész hazaúton „mondjunk szavakat, amiben szerepel, hogy ló” szójátékkal (trónbitorló, kagyló) múlatták az időt.

Az retro disco mellett, még két alkalommal is sor került „táncos mulatságra”. Lányok és fiúk körében is nagy sikert aratott Gábor és Dominó Salsa Estje. A tanult mozdulatok az utolsó esti „kemencés pizzával tele a hasunk” táborzáró bulin is vissza-visszatértek.

Búcsú és köszönet – Vasárnap délelőtt mindenki – táborozók és táboroztatók is – oklevelet kapott. A búcsúcsomagba kerültek a tábori hét során írt, a hét végén szortírozott „SMS”-sek, melyekben egymásnak üzenve köszöntük meg a közös élményeket és idéztük fel a tábor legemlékezetesebb pillanatait. A Budapestre tartó csapat, a jövő évi viszontlátás reményében búcsúzott a táborhelyről hazautazóktól. Táborzárásképp nagy kört alkottunk és szokás szerint nem maradhatott el a könnyes-mosolyos Messzehangzó-tábordal éneklés sem.

A beszámoló végén nem maradhat el az Alapítvány köszönetnyilvánítása a gyerekek pályáztatását segítő pedagógusok, szülők, a tábori a vendégek, a tábort előkészítő és az egész hetes munkában részt vevő Tudorok és Tudorkák felé sem.

Köszönjük továbbá „szuppi” vendéglátóink, Szuppáncsics Nándor és felesége Hajnalka, illetve a mindig készséges konyhás nénik munkáját. Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk köszönetet mondani minden támogatónknak akik anyagi vagy egyéb úton hozzájárultak a tábor megvalósulásához! Köszönjük, hisz Önök nélkül / nélkületek nem valósulhatott volna meg ez a varázslatos „fény-árnyékos” hét!